Egy márciusi szombat délután kiszakadva a pesti pörgésből egyszer csak a nyugalom szigetén találtam magamat egy lovas tanyán, Annával és Gesztenyével.
Annával már egy jó ideje terveztük ezt a fotózást, de a legjobban alakult, hogy márciusban, egy csodaszép napsütötte napon került sor rá.
Amint kiértünk, engem teljesen elvarázsolt a környezet. Rájöttem arra, hogy imádom Pesten a pörgős életemet, de nagyon hiányzik a természet, a csend, a tiszta levegő.
Anna szinte minden nap kijár Gesztenyéhez, sokat foglalkozik vele. Egyszerűen imádtam nézni a kapcsolatukat: minden egyes mozdulatot, ahogy Anna megtisztogatta, csinossá tette Gesztenyét, hogy a fotókon a legjobb formáját hozza, ahogy beszélt hozzá, ahogy Gesztenye teljes figyelemmel követte őt.
Ez a délután egy olyan felejthetetlen élmény volt, amiért mindig hálás leszek. A fotózás után még napokig a hatása alatt voltam. Nem fogom elfelejteni, ahogy a naplementében, a nyugalomban elkészíthettem ezt a sorozatot (ami az egyik kedvencem lett). Alig várom, hogy egy nyári szabad estémen újra kikísérjem Annát és kint üldögéljek a nyugalom szigetén a naplementében és csak nézzem őket. ❤️
Comentários