2019.01.16.
Reggel 6 órakor már összepakolva álltunk Aniával a szállás előtt, hiszen nemsokára jött értünk Putu. Putu volt a sofőrünk a szigeten. Mielőtt elutaztunk volna a szigetre, sokat olvasgattam a közlekedési lehetőségekről, és a legjobb ötletnek az tűnt, ha megkérünk egy sofőrt, mutassa körbe nekünk Balit. Az Utazómajmos Facebook csoportban sokan ajánlották Putut, így mi is őt kértük meg, és most is azt vallom, hogy ez volt az egyik legjobb döntésünk a bali utunkkal kapcsolatban.
Előző nap Putu megkérdezte tőlünk, mi lenne, ha nem az előre megtervezett program szerint menne a másnapunk, hanem elvinne bennünket a szülőfalujába és egy balinéz szertartásra. Természetesen rögtön benne voltunk ebben az ötletben.
Pár perccel 6 után meg is érkezett Putu. A csomagtartóba beraktuk a hátizsákjainkat (igen, ez az út egy igazi hátizsákos – 5 db ruhás – körutazás volt) és már el is indultunk. Pár napja voltunk még csak a szigeten, de egyszerűen nem tudtam, hogy vajon akár egy hét után fel lehet-e fogni, milyen dolgok is történnek éppen velem. Kocsikáztunk a hegyekben, a rizsteraszok mellett.
Amikor megérkeztünk a faluba, megálltunk a kocsival a főút mellett, onnan gyalog mentünk tovább, befelé a zöld rengetegbe. Igen, hiszen ez a gyalogút olyan volt, mintha egy botanikus kertbe csöppentünk volna, pedig ez csak maga volt a valóság. A zöld szín csak úgy rikított, a színes virágok pedig kiragyogtak ebből a háttérből. Ez a látképegyszerűen maga volt a csoda. Azonban a látképet elég hamar megtörte a pár helyen szétdobált szemét, amit elég szomorúan konstatáltunk.
Körülbelül 15-20 perces séta volt, hogy beérjünk Putuék házához. Útközben láttunk dolgozó asszonyokat, gyönyörű vízesést. Végig az járt a fejemben, hogy hihetetlen, hogy a természet közepén van élet.
Putuéknál több generáció él együtt. Nagyszülők, szülők, testvérek és az őgyermekeik is. Legalább tizenkét emberrel biztos, hogy találkoztunk náluk. Putu kislánya nem volt otthon, de az ikreit, akik két hónapja születtek megismerhettük .A testvérének a gyermekeivel is találkoztunk, bár igaz, az elején kicsit félénken közeledtek felénk, de a végére egész jó barátok lettünk. A feleségével rögtön vendégül láttak minket. A tornácon egy leterített szőnyegen mindenféle finomsággal kínáltak bennünket- sült hús rizzsel, sütemény, gyümölcsök, kókuszvíz. Körbevezettek bennünket a házban. A konyha kint van a kertben, azonban fény nincsen. A házban matracokon alszanak. Szerény körülmények között élnek, de mégis olyan vendégszeretetben volt részünk, amit még talán sosem tapasztaltam. Az ebéd után Putu gitározott nekünk, sétáltunk egyet a környéken, az egyik rokon éppen egy narancsfáról vadászott nekünk narancsokat.
Nem sokkal később elkezdtünk készülődni a szertartásra, hiszen nem csak külső szemlélődők voltunk. Putuék adtak nekünk hagyományos balinéz ruhát, amiket a szertartásokon szoktak viselni, valamint Putu húga a hajunkat is megcsinálta a helyi szokásoknak megfelelően. Amikor elkészültünk, elkezdett szakadni az eső. Esős évszakban voltunk kint, így szinte minden napra jutott egy kis zuhé, ami olyan 1-2 percig tartott általában. Robogóval mentünk vissza a főútra a háztól. Szerintem először és utoljára 15 éve ültem robogón. Egyik kezemmel kapaszkodtam, a másik kezemben pedig tartottam az esernyőt és koncentráltam, hogy ne zakózzak le.
A szertartáson nagyon sokan voltak. Több részből áll egy ilyen szertartás. Az elején gyerekek, majd később nők táncoltak. Mi Aniaval Putu húgát figyeltük és követtük a szertartás lépéseit, például füstülőt is gyújtottunk. A szertartás utolsó három percében elkezdett ömleni újra az eső, így besiettünk egy fedett rész alá.
Ha előre megtervezzük tudatosan ezt a napot és nem ilyen spontán lett volna minden, biztos vagyok benne, hogy nem gazdagodtunk volna ennyire színes és felejthetetlen élményekkel.
Erről a napunkról Ania barátnőm készített egy vlogot lengyelül, de a hangulat még így is átjön a nézők számára is.
A videóit itt tudjátok megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=SwXroHDJkIs
(Sajnos a pandémia miatt Bali szigetén is megszűnt az idegenforgalom, így Putu elveszítette a munkáját. Akik voltatok, vagy akik vágytok Bali szigetére Putuhoz és támogatnátok őt és a családját, a saramagyarphotography@gmail.com címre írjatok nekem és elküldöm a számlaadatokat, ahova anyagi támogatást tudtok utalni. Nagyon köszönjük.)
Comments